Brahyfarm Kocs

Az álmom

Szabó Bettina vagyok, 9 éves korom óta lovagolok. Mindigis rajongtam az állatokért, de a lovaglás különösen nem érdekelt mindaddig, amíg unokahugom ki nem csalt egy lovardába, ahol életemben először nem csak vezettek egy kört (mint egy bucsuban), hanem kapcsolatba kerülhettem a lovakkal, feladatokat kaptam lóháton, és megbarátkozhattam velük közelebbről. Egész más volt így, már első alkalommal tudtam, sosem fogom abbahagyni a lovaglást, és nem nyugszom amíg nem lesz saját lovam, később akár egy egész lovardám. Persze akkor még senki nem vett komolyan... :)

Kb. két évig tanultam itt, majd lovardát váltottam, mert úgy éreztem nem engednek továbblépni. 

A következő lovardában is gyakoroltam kb. két évig. Itt rengeteget fejlődtem (lovaglás terén is, és végre belevethettem magam a lovak körüli munkába) egy nagyonjó oktatónak köszönhetően, de mivel neki munkahelyet kellett váltania, úgydöntöttem énis megyek. 

Találtam egy újabb lovardát, ahol már munkáért cserébe lovagolhattam, és elkezdtem versenyre készülni, bár ezt hamar abbahagytam egy másik lehetőség miatt.

Egy ismerősöm vett egy lovat, innentől hozzá jártam lovagolni. Kis segítségért cserébe szinte oda vittem a lovat ahova akartam, és amikor akartam. Amikor csak tudtam ott voltam, már olyan volt mint a saját lovam. Később a szomszédja (egy lókupec), majd mégegy ismerőse megkért, hogy "törjem be" és lovagoljam a lovaikat (amik ugye gyakran váltakoztak). Így kb. havonta új lovakon lovagolhattam, és talán ezektől az új-, sokszor vad lovaktól tanultam a legfontosabb dolgokat...

Például hogy nem biztos hogy a "hagyományos" bánási módok a legjobbak... mindenhol azt tanultam/láttam, ha a ló nem úgy viselkedik ahogy kell "üssük meg, rángassuk meg, rúgjuk hasba, stb.". Sajnos néha a lovardákban is, de főként a kupeceknél tapasztaltam ezt... pl. amikor kikötik az új lovat, és ha nem hagyja hogy feltegyék a nyerget, megverik... sajnos nem mindenki gondol bele, egy menekülő állat számára mennyire félelmetesek lehetnek bizonyos dolgok amit még nem sokat látott életében... egy nyereg, egy zacskó, vagy akár egy darab szemét a földön. Ezért törekednünk kell hogy megértsük az állatokat, hogy mit miért csinálnak. Ha fel akar rúgni egy ló, akkor sem árt elgondolkodni, mi rosszat csináltunk akkor vagy előtte, mit rontottunk el, vagy mit élhetett át előző gazdáinál, ami miatt ilyen lett. Soha nem szerettem bántani az állatokat, de erre igazán akkor döbbentem rá, amikor az egyik kupec póniját (akit szintén én lovagoltam be) különösen megszerettem, és elkezdtem vele többet foglalkozni. Ekkor olyan kapcsolat alakult ki a ló és köztem amit még soha nem tapasztaltam. A póni úgy került oda, hogy nem tűrte meg az embereket a hátán, pontosabban nem engedte már azt sem hogy felüljenek rá. Én pár hét után zabla nélkül lovagolhattam rajta, és ha ott voltam bárkit eltűrt a hátán, gyerekeket lovagoltattunk vele bucsuba, viszont amint elmentem melőle, és a gazdájára hagytam "megbolondult". Nem voltam ott sajnos, de hallottam hogy egyszer a gazdája megpróbált felülni rá, és azonnal ledobta. Neki soha nem engedte még azt se hogy megfogja, ezért az istállóból is minden nap csak ki-be hajtotta ostorral, vezetni nem tudta. Nekem viszont nyerített a ló amikor meglátott, és önszántából jött oda hozzám. És ez csodálatos érzés volt, hogy jobban szeret mint a gazdáját, ami nem csoda, hisz tőlem simogatást, tőle pedig csak verést kapott. 

Mikor ezt felismertem, akkor döntöttem úgy hogy nem várhatok tovább, akarok egy saját lovat, akivel csak én foglalkozok. Ekkor kaptam meg az első lovam, akivel így szerencsére tiszta lappal indulhattam. Sokkal türelmesebb voltam vele mint az előtte lévő "tanítványaimmal", és természetesen meg is hálálta. Soha nem próbált meg ledobni (se engem se mást), első alkalommal sem. Persze akkor már tudtam nem "betörni" kell a lovat, erőszakosan és gyorsan, hanem türelmesen tanítani/elindítani, belovagolni. Azóta próbálom tanulgatni ezt a módszert (Parelli módszer), amit legegyszerűbben úgy tudnék leírni, hogy a "suttogók" módszere, vagy erőszakmentes lókiképzés, szabadidomítás. Sajnos eddig nem sok segítségem volt hozzá, így még nagyon messze vagyok a céltól, de próbálom magam minnél mélyebben belevetni a témába, és úgyérzem jól haladok.

Azért írtam ezt le, mert fontosnak tartom kiemelni, hogy a mi lovaink más bánásmódban részesülnek, mint egy átlagos lovardai ló, akit gyakran csak egy gépként kezelnek, és szeretném ha a lovaimmal kapcsolatba kerülő emberek, gyerekek is megtanulnák hogy kell megértően, türelmesen kezelni az állatokat. És bár rengeteg fejleszteni való van még lovacskáim körül, (mivel csak 1-2 éve sikerült végleges helyünkre költözni), mégis úgyérzem egy gyerekkori álomból rengeteg dolgot sikerült megvalósítanom, és innen már csak felfelé vezet az út.... :)

És végül egy-két videó legnagyobb példaképeimről, hogy mindenki értse miről is beszéltem... :)

"Lehet másképp is"

http://www.youtube.com/watch?v=Tza7HB7NQYI

Alexander Nevzorov

http://www.youtube.com/watch?v=bx-z_SRRddA&feature=related

Jean Francois Pignon

http://www.youtube.com/watch?v=39Qir89UtjY&feature=related

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat